Nem tudom,hogy említettem-e már eddigi majd' százötven bejegyzésem során, hogy én egyedül élek egy kellemes kis legénylakásban, idestova hat éve. Ezalatt a hat év alatt társam volt egy hörcsögpár (R.I.P.), egy vitorlavirág (R.I.P.), s pár hónapja egy Vénusz névre hallgató hölgy. Vénusz kellemes társ, nem nagyon szól bele, hogy mikor, mit, hogy, hol és kivel csinálok. Persze elvárja a törődést, állandó kellemes hőmérsékletet és páratartalmat, valamint a napsütést szereti - én pedig igyekszem megtenni amit csak lehet.
Egyik nap hazatértem után úgy döntöttem, hogy beveszem őt a balkonról, nehogy megfázzon az egész napos kellemes napozás után. Szomorúan konstatáltam, hogy ő békésen hagyta, hogy egy pók beszője hálójával... Kicsit jobban szemügyre véve Vénuszt, észrevettem, hogy a pók hálójának utolsó szála az egyik levélbe vezet...mely összezáródott. Ez a látvány tárult a szemem elé:
Két-három hét elteltével Vénusz eleget emésztett, s a pókból csak ennyi maradt:
Egy kiszáradt porhüvely.
Egészségedre, Vénuszom!
Elnézést a képek gyatra minőségéért, telefonnal készültek. Remélem a lényeg azért látszott.
