Ahogy egyre jobban kezd tele lenni a mezei blogger (bloggera leocodon) fasza hócipője az emberi pitiánerséggel, szánalmassággal, rosszindulattal; úgy egyre inkább kezdem belátni, hogy drága szüleimnek igaza volt akkor, amikor azt mondták: "...addig jó, amíg gyerek vagy!". Persze akkoriban még véletlen sem adtam volna nekik igazat, de kénytelen vagyok belátni: kiskölyökként tényleg jobb volt.

És ha belegondolok, hát tényleg. A csajda-kertben csavarogtunk, az óvodában harcoltunk a "villamosért", később a dühöngő használatának jogáért vívtunk sokszor szó szerint vérre menő tengócsatákat (ki tud tengózni?) az idősebbekkel, vagy esetleg később magunkra omló házat építettünk építési törmelékből...

Csak 3-4 csatorna jött a tévén, abból kettő magyar, kettő jugoszláv, hétfőnként nem volt adás... De érdekes módon, többet fel tudok idézni a nyolcvanas évek tévéműsoraiból, mint a mai kereskedelmi csatornák adásaiból...No, de nem azért gyűltünk össze Kedveskéim, hogy azon siránkozzunk, hogy régebben mennyivel jobb műsorok voltak, hanem azért, hogy felidézzük ezeket.

Remélem, az erre fogékony olvasóknak -és szeretném hinni, hogy ők vannak többen, nem a féltudásúak- szerzek pár percet a következő videókkal. Lámpákat leoltani, helyezzétek magatokat kényelembe...s gyertek velem, vissza azokba az áldott, békés nyolcvanas évekbe...

Osvaldo Cavandoli remekműve: La Linea (Menő Manó, 1. rész)

Azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni: Muppet Show, Mahna-mahna song.

A Szezám Utca sztárjai: Grover és Stevie Wonder

ZsebTV-Híradó

Égből pottyant mesék: A pöttyös labda

"Cimbora" főcímdal

Cicavízió-Futrinka utca

Mazsola és Tádé

Esti mese főcím (az újféle)

Bob és Bobek

Magyar népmesék: A kis Gömbőc (khm...különös aktualitása van, ugyebár...)

És végezetül kedvenc természetfilmem főcíme következik. Tessék picit odafigyelni a dal mondanivalójára.

Másfélmillió lépés Magyarországon (főcím)

Köszönöm, hogy ma este is velem tartottak, kellemes, békés hétvégét mindenkinek!