...amit tett sólyom lászló Bajnai Gordon kinevezése, ill. az azt követő "gratuláció" kapcsán, de... Folytatás a hajtás után.
Ma üzleti ügyben Magyarország fővárosnak csúfolt legnagyobb falujában jártam, megörülvén, hogy nem takony zenék ömlenek, hanem végre egy beszélgetős műsort találtam, lehorgonyoztam a KlubRádió "Ötös"(?) című műsoránál, melynek Szanyi Tibor (MSzP), illetve az általam nagyra tartott Csapody Miklós (MDF) volt a vendége.
Tényleg egész jó kis műsor volt, egész sokmindenben egyetértettem a stúdióban tisztességes hangnemben beszélgető politikusokkal, amikor is felmerült Bajnai György Gordon miniszterelnöki beiktatása, illetve az azt követő események.
Erről szeretnék pár gondolatot leírni. Mint az közismert, Csapody képviselő egész egyszerűen lebunkózta a köztársasági elnöki szerepet jelenleg betöltő, egykor szebb napokat megélt alkotmányjogászt. Ez önmagában elég felháborító volt, de amikor Szanyit kérdezték, hogy mi ebben a kérdésben a véleménye, végképp megdöbbentett. Körülbelül ezek hangzottak el:
-Szanyi képviselő úrnak mi erről az esetről a véleménye?
-Hát, csak idézni tudnám magam, azt, amit akkor, a Parlamentben mondtam, de azt nagy nyilvánosság előtt nem ismételném, nem tűrné a nyomdafestéket, de természetesen a parlamenti jegyzőkönyv, ha rögzítette, vállalom.
-Mégis, mit mondott, majd elhatárolódok a KlubRádió nevében.
-Hááát, amikor megtörtént az eset, csak ennyit tudtam mondani: "Ezt a parasztot...!"
Ekkor a műsorvezető elhatárolódott, s kedélyesen folyt tovább a csevegés.
Nos, hogy mi erről a véleményem? Az, hogy mélységesen elkeserít, hogy ide jutottunk. Elkeserít, hogy a politikusaink olyan hangnemet engednek meg maguknak egymással -és hogy kicsit a városban maradjunk: választóikkal szemben is...- amelyet mi, állampolgárok, polgárok, zemberek nem merünk megengedni mindennapi érintkezéseink, kapcsolataink során.
Lebunkózza, leparasztozza a Köztársaság első emberét? Pont azok az emberek, akik ezekben az amúgy sem egyszerű időkben alázatot, ne adj I.ten követendő példát kellene, hogy mutassanak nekünk, egyszerű földi halandóknak? Hát már semmi sem szent? Múltkor egy kalocsai újságot író ember nyomtatásba adott okádása után azt írtam, hogy ő már elérte a legalját. Ahogy olvasom a híreket, cikkeket, nyilatkozatokat, mindig úgy érzem, hogy politikusaink is elérik azt, ahonnan már nagyon nehéz lesz-ha egyáltalán lehetséges- visszakapaszkodni.
Mert bunkóság, amit tett sólyom lászló Bajnai Gordon kinevezése, ill. az azt követő "gratuláció" kapcsán, (ti., hogy magához rendelte az újdonsült miniszterelnököt, hogy gratuláljon neki, hiszen ha gratulálni akarok valakinek, nem magamhoz rendelem, hanem megtisztelem azzal, hogy odamegyek hozzá. Például úgy, ahogy ezt elődei is tették. Mondjuk Göncz Árpád, akinek nyilván nem volt szívéhez túl közelálló az ő elnöksége alatt beiktatott Orbán adminisztráció, de mégis megtisztelte Alcsút királyát azzal, hogy a patkóban gratulált, nem az erkélyre rendelte fel Viktort.) de más ember bunkósága nem jogosít fel senkit, még egy politikust sem, hogy olyan hangnemet engedjen meg magának nem csak, hogy a köztársasági elnökkel, hanem bárkivel szemben, amely hangnemért egyközepesnél kicsit gyengébb marseilles-i tengerészkocsmában már villanna is az Opinel.
És, hogy van-e tanulsága az esetnek? Gondolom nincs. Azért nincs, mert elértünk oda, ahol már felesleges bármiből is tanulságot levonni, mert mire kiókumlálunk valami okosságot, jön a következő toronyeszű Szíjártó-Nyakó-CserPalkovics szerű elszarusodott arcbőrű agyhalott, aki még nagyobb surmóságot okád bele a médiákokba (csak hogy szarbarnította barátaink is értsék), ami anullálja az addig levont következtetéseket. És, hogy miért van ez így?
Mert ők is elérik a legalját.