Eszembe jut a lila Corrado, a sok Fender gitár, a full analóg - a legapróbb részletekig kidolgozott, saját kezűleg épített- stúdió, a hegy méretű H&H ládák, a sok pakolás, a kiskőrösi parasztház, a földbe ággal karcolt 'újház-alaprajz', az elázós érsekkerti koncert, a fekete fecskealsó tangaként viselve, a 'füstavízfelett meg az idegbeteg', az ezerszer hallott vicces backstage-sztorik, a 'gyerekek'-kel kezdett mondatok, az akkurátusan feltekert kábelek...
Búcsúzom tőled -az általad annyira kedvelt- Lyra együttes egyik dalával...
Nyugodj békében, Patya!
(In memoriam Podobni 'Patya' Pál)