Az alábbi szöveg elhangzott a Magyar Köztársaság Országgyűlésében, napirend előtti felszólalásként. Minden további kommentár nélkül álljon itt Karsai Péter (MDF) országgyűlési képviselő néhány gondolata.
Tisztelt Országgyűlés, tisztelt képviselőtársaim!
Minden bizonnyal sokan egyet fognak érteni most velem: így az őszi ülésszak kezdetén rengeteg dolgunk van, az Országgyűlés előtt számos ügy hever. Ez nem is lehet vitás. Nyilvánvaló az is, hogy a kormánypárti és az ellenzéki képviselők másként vélekednek arról, hogy milyen feladataink vannak. Valaki az időhúzás kedvéért megegyezést sürget, más pedig úgy gondolja: kormányozhatóvá kellene tenni az országot, mert patthelyzet és válság van. Akárhonnan, akármelyik oldalról is nézzük: bőven akad tennivaló, éppen ezért meglehetősen bosszantó, ha egy olyan üggyel kell foglalkozni, melyről korábban már azt hittük, hogy lezárult. Különösen akkor, ha a szóban forgó ügy messze-messze túlmegy a jó ízlés határán.
Idestova több mint két évvel ezelőtt Bagó Zoltán, a Fidesz képviselőjelöltje megfenyegette Romsics Imre MDF-es jelöltet, kalocsai múzeumigazgatót, hogy ha nem lép vissza, akkor a polgári kormány esetleges hivatalba lépésével búcsút inthet az állásának. Természetesen az MDF ezt nem hagyta szó nélkül, de miért is hagyta volna. Nem sokkal később a Választási Bizottság elmarasztalta Bagó Zoltánt, akit a Fidesz visszaléptetett a képviselőjelöltségtől, Orbán Viktor pedig bocsánatot kért Dávid Ibolyától. Akkor ígéretet kaptunk arra is, hogy Bagó Zoltánt a párt ki fogja zárni soraiból, mely lássuk be: indokolt lépés lett volna, ha megtörténik. De nem történt meg. Hiába élt Bagó úr maffiamódszerekkel, hiába fenyegetőzött és zsarolt. Nem történt meg. A Fidesz könnyedén elsiklott az antidemokratikus cselekedet felett.
Tisztelt Képviselőtársaim!
Higgyék el nekem, ha szépen lassan feledésbe merült volna Bagó úr neve, akkor soha senki nem kérte volna számon ezt az ígéretet. Ám ez nem így történt. Bagó Zoltán a Bács-Kiskun megyei közgyűlés Fideszes alelnöke lett. Gondolom e villámkarriernek köszönhető az a félelmet nem ismerő bátorság, mellyel eljárást indított rágalmazás vétsége miatt Romsics Imre és jómagam ellen. Bagó úr magánindítványa nemrégiben meg is érkezett a Pesti Központi Kerületi Bíróságtól, hogy az Országgyűlés dönteni tudjon a mentelmi jogom felfüggesztéséről. Mit is mondhatnék, nagyon érdekes volt az indoklás. Az egykori fenyegető gyorsan beletanult a szerencsétlen áldozat szerepébe, s most már könnyes szemekkel kérleli az illetékes hatóságokat: ítéljék már szabadságvesztésre azt a két MDF-es politikust, akik nem átallottak a nyilvánosság eszközével élni.
Tisztelt Országgyűlés, tisztelt Képviselőtársaim!
Önök szerint egy politikus helytelenül jár el, amikor a nyilvánossághoz fordul? Önök szerint bűncselekmény, ha egy politikus sajtótájékoztató keretében tudatni kívánja: vissza akarták léptetni, vagy – hogy kiegészítsem némi aktualitással – le akarták hallgatni? Bagó Zoltán vádiratában így fogalmaz: „a szabadlábon lévő Romsics Imre és Karsai Péter”. Önök szerint Romsics Imre és jómagam bűnözők vagyunk? Önök szerint Romsics Imrének csöndben, lehajtott fejjel vissza kellett volna inkább lépnie?
Nemrégen ülésezett a Mentelmi Bizottság, mely 5 igen és 3 nem szavazattal elutasította mentelmi jogom felfüggesztését. Feltehetően ezzel most sem fogok meglepetést okozni: Cser-Palkovics András és Deutsch Tamás értett egyet az indítvánnyal.
Vajon a mentelmi jogom felfüggesztéséről szóló szavazás során még hány képviselőtársam fog csatlakozni hozzájuk? Vajon hány képviselőtársam gondolja még azt rólam, hogy bűnöző vagyok? Vajon mennyit számít a barátság a frakciófegyelemmel szemben? És nagyon kérek mindenkit, hogy ne érdekbarátságot értsenek e szó mögött, hanem azt amit valójában jelent: két ember ismeri annyira egymást, hogy tudja miket tenne meg a másik, és miket nem.
Vajon Semjén Zsolt barátom, akivel hajdanán együtt vadásztunk, hogy fog szavazni? Vajon Ő, aki ismer bűnözőnek tart? De feltehetném ezt a kérdést Pokorni Zoltán barátomnak és Bányai Gábor néhai tanítványomnak is, aki jelenleg megyei elnök.
Tisztelt Képviselőtársaim!
Higgyék el, nem akarok személyeskedni itt az Országgyűlés falai között. Nem is az a valódi kérdés, hogy ki, hogy fog szavazni a mentelmi jogom kérdésében. A valódi kérdés sokkal súlyosabb problémára, jelenségre vonatkozik. Valóban itt tartunk? Magyarországon már bármi megtörténhet? Ha véleményt mondok, ha gyakorlom alkotmányos alapjogaimat, akkor a lecsukás veszélye fenyeget? Mégis milyen jövőképpel kecsegtet számunkra, hogy egy demokráciában bűnözőnek állítják be azt, aki kiáll a nyilvánosság elé, és netán olyanokat mond, ami egyeseknek nem tetszik?
Milyen jövőképpel kecsegtet az, hogy egy pártelnökre zúdul az oldalhű médiahadosztályok minden haragja, csak azért, mert nyilvánosságra hozta: le akarták hallgatni, hogy megbuktathassák, hogy félreállíthassák. Milyen jövőképpel kecsegtet az, hogy Bayer Zsoltnak van képe így írni az MDF elnökéről, idézem: „Orbán Viktor pedig bocsánatot kért Dávid Félrebillent Fejű Ibolyától.” Vagy éppen így: „Zsarolnak, lefizetnek, alkukat kötnek, megfélemlítenek, megvesznek, narkót dugnak a kocsinkba. Aztán félrebillen a fejük, és szörnyülködnek. Hangfelvételek lógnak a retiküljükből. Egyik részük maffiózó. Másik részük paranoiás. A legrosszabbak egyszerre mindkettők.”
Azt gondolom, hogy napról napra egyre sürgetőbb feladattá válik az MDF célkitűzése, vagyis a normális Magyarország megteremtése. Arra kérek minden jó érzésű demokratát, hogy csatlakozzon hozzánk, és mondjon nemet ezekre, a legsötétebb korszakokat idéző módszerekre.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Hát, ezek mennek mostanában....
UPDATE
És ha már itt tartunk: Solymosi Professzor Úr nagyszerű írása a Népszabadságban, 2006. augusztusából. Csak a vak nem látja a hasonlóságokat. Tényleg szomorú, hogy ide jutott az ország.