A jó időre, no és persze a szombat délutáni szabadidőre való tekintettel offline barátaimmal úgy döntöttünk, hogy még utoljára elővesszük a Darazsakat, és megreptetjük őket. Az elhatározást tett követte, és némi lelki és fizikai készülődés után nekilódultunk a végtelen országútnak, hogy eljussunk a dunapartra. A kikötőben bámészkodtunk egy ideig, majd elindultunk a nagystrand felé.
Hihetetlen kellemes élmény volt alapjáraton pöfögni, élvezni az őszi erdő illatát, ízét. Időnként meg-megálltam fényképezni, bár a képek nem teljesen adhatják vissza, de gyönyörű színek vannak ilyenkor, megéri elflashelgetni rajta picit, a városi szürkeség után kiváltképp...
Végre megérkeztünk a strand bejárartához...fény az fa-alagút végén...
Valahogy így fest a Duna kis vízállásnál.
Pár percnyi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy mi is lemegyünk a fövenyre -elvileg a Vespa szerepelt már a Párizs-Dakar-on, így a mieinknek sem árthat egy kis rallyzás. :)
Pár percnyi motorozás a parti ösvényen, át a kamilla-erdőn, s már meg is találtuk a megfelelő helyet, ahol le tudtunk menni a robogókkal a partra...Én voltam a legbátrabb-vagy a leghülyébb-, én egyből lementem, le sem szálltam, el sem estem. A többiek leállították a motorokat, és leóvatoskodták magukat, de a lényeg, hogy végre megérkeztünk.
Csoportkép a parton...szépek, no'.
A Technika és a természet találkozása, a kamilla-erdő ajándéka látogatóinak. :)
Hát, nagyjából ilyen volt a 2008-as év utolsó Darázsröptetése. Tavasszal találkozunk!