...,jutott eszembe minap, amikor ismét a Duna partján jártam, a "Gusztáv-vízesés"-nél. Szeretek néha-néha itt megállni, elszívni egy cigarettát, hallgatni a víz csobogását, a hajó méltóságteljes morajlását, a hajókürtök időnként bődülését... Szóval, megálltam a vízesésnél, és örömmel konstatáltam, hogy nagyon szép fények vannak (a 2 megapixeles telefonkamera nem annyira adja vissza, sajnos), így kitaláltam, hogy lemegyek a híd alá, és csinálok pár képet. Az eredményt a hajtás után találhatja meg a kedves érdeklődő olvasó.
A híd alsó felén apró cseppkövek kezdtek el növekedni. Oké, még nem egy aggteleki cseppkőbarlang, de akkor is...Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk....
E fotó készítése közben majdnem hannyattvágódtam a csúszós köveken...Érdekes, hogy a mesterségesen kialakított vízesés lassan kezd természetessé válni. Hiába, a természet visszaveszi tőlünk -sokszor kamatostól- amit elvettünk tőle.
Ahogy elindultam kifelé a mederből, valamin megakadt a szemem...
Úgy látszik, valaki itt emlékezett meg elhunyt szerettéről.