Nos, visszatérő olvasóim nyilván emlékeznek, hogy nemrégiben született egy "Feljelentőbajnok" című írás bizonyos események kapcsán. Akkor azt ígértem, hogy amint mód-és lehetőség nyílik rá, elmesélem a történetet, jóval részletesebben. Igazából pénteken szerettem volna ezt megtenni, de szerencsére péntek estére sokkal jobb (és szerencsére koedukált) programot találtam, annál, mint hogy a Feljelentőbajnok faszságaival foglalkozzak.

No, de ne kanyarodjunk el a témától, sőt, kezdjük a kályhától a történetet.  Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy rendkívül hosszú írás következik, csak akkor kezdd el, ha végig is olvasod. Bevállalod? Mi van mcFly, nyuszi vagy? Meri, vagy nem meri? Természetesen csak a hajtás után.

Ahogy azt említettem, múlt hét csütörtökön délelőtt Kecskeméten voltam. Egész délelőtt hívogattak mindenféle ismeretlen számokról, visziont én rohadtul nem értem rá felvenni (nota bene: ismeretlen számról érkező hívást amúgy sem veszek fel), hiszen egyéb elfoglaltságom volt. Délután aztán csörög egy ismerősöm, hogy "...adom a hívót...".

Nagy meglepetésemre egy iskolatársam volt általános iskolából, akivel bár "hello-hello" szinten megmaradt a haverság, de az elmúlt 18 évben pont körülbelül nulla alkalommal beszélgettünk. Ezért is volt még meglepőbb, amikor azt mondta, hogy "...délután három órakor várnak téged és engem a rendőrségen..." Gondolom nem kell ecsetelni a kedves olvasónak, hogy milyen kurva jó érzés, amikor ilyesmit hall egy amúgy is zűrös időszakban. Seráfütty, gondoltuk, megbeszéltük, hogy ma már így újra összesodort minket az élet, akkor elmegyek háromnegyed háromra ért, s együtt meglátogatjuk a Kalocsai Rendőrkapitányságot...

Nem kevés várakozás után lejött egy nagyon kedves hölgy hozzánk, s közölte, hogy ma már sajnos "nem tud érdemben velünk foglalkozni", s megkért minket, hogy másnap, azaz péntek délután be tudnánk-e ismét fáradni, hogy "tisztázzunk egy-két kérdést". Természetesen jól nevelt férfiember nem mondhat nemet egy hölgynek, főleg akkor ha az illető hölgy rendőr, így megállapodtunk, hogy holnap délután ugyanitt, ugyanekkor találkozunk. Fasza, még egy nap idegeskedés, stressz.

Péntek délután a megbeszéltek szerint ismét elmentem a volt sulitársamért, ismét elmentünk az kapitányságra, és ismét vártunk, ismét nem keveset. Közben jöttek-mentek az emberek a váróban, jót derültünk azon, hogy a "kollégám" volt osztálytársa magázta őt amikor átment a váróhelységen. No, de eljött a pillanat, amikor a tegnapi hadnagy-hölgy ismét megjelent, és megkérdezte, "Ki kezdi?". Immortalis élt a lehetőséggel, hogy végre valahol első lehessen, így elindultunk kifelé. Közben megbeszéltük, hogy így a munkaidő és a hét vége felé annyira nem jó program, de nincs mit tenni, muszáj a munkáját végezni, és kötelességeit teljesíteni, neki is, nekem is.

Ezen a közös platformon elhelyezkedve kezdtünk bele  a hivatalos procedúrába. Természetesen tájékoztatva lettem az eljárással kapcsolatos jogaimról és kötelességeimről, majd elém tett egy papírt, hogy olvassam el, miért is kerültünk ebbe a kellemetlen helyzetbe. Sajnos erről a papírról nem kérhettem másolatot, így a kedves olvasónak be kell érni az általam kb háromszori olvasás után megjegyzett idézettel:

Címzett: Budapesti Rendőr Főkapitányság

Tisztelt Hatóság!

Az elmúlt időszakban tudomásomra jutott, hogy 'Gyógyegér' (Kalocsa, 6300, Feketesas utca 2. szám alatti lakos), valamint 'Immortalis' (Kalocsa, 6300, Feketesas utca 4. szám alatti lakos) az elmúlt években folytatólagosan elkövetve zenei cd-ket, filmeket, dvd-ket, nagy értékű szoftvereket másol illegálisan, melyeket értékesítenek.

Ezt ráadásul nem csak az ismerőseik körében teszik, ha bárkinek bármilyen filmre, zenére vagy szoftverre van szüksége, hozzájuk fordul!  Ebből a tevékenységükből több tízmillió forintos adózatlan haszonra tettek szert, mellyel még hencegnek is!

Ezért kérem a Tisztelt Hatóságot, hogy foganasítson vizsgálatot a fenti ügyben!

És ennyi. Ahogy előbb is említettem, nem szó szerinti idézet, sajnos arra nincs törvényes lehetőség, hogy közöljem az eredetit-nem is kaptam belőle egy példányt sem. Aki esetleg egy aláírást hiányolna a feljelentés végéről, ne tegye. A Feljelentőbajnok nem írja alá a feljelentéseit, mint ahogy ama bizonyos fekálbarna sajtótermék, és hozzá rákos daganatként csatlakozó "hírportál" "újságírói" sem szokták aláírni a nevüket cikkeknek csúfolt innen-onnan összelopkodott anyagaik végére.

Nos, amikor letettem a papírt, az addigi feszült állapot egy csapásra megszűnt, vigyorogtam mint a tejbetök. Ezek után jöttek a kérdések.-melyekkel jó előre felkészült a rendőrnő- idézet ismét nyilván a teljesség igénye nélkül: másoltam már cd-t? DVD-t? Programokat, szoftvereket? Hány, és milyen számítógépem van? Mióta számítógépezek, internetezek? Mióta ismerem a bűntársamat, akivel ezt a bűnös cselekményt elkövettük a feljelentő gyanúja szerint? Értékesítettem már valaha szoftvert, zenei cd-t, DVD-t?

Természetesen az összes kérdésre a legjobb tudásom szerint válaszoltam, természetesen csak az igazat, ahol esetleg nem volt egyértelmű a kérdés, ott visszakérdeztem, hogy nehogy félreértés legyen bármiből is. (szerencsére nem az volt a válasz, hogy 'itt csak én kérdezek, fiatalember') Így kiderült, hogy jogdíjjogosult előadó-és szerzőművészként, bizonyos zeneművek jogtulajdonosaként már másoltam zenei cd-ket, sőt, dvd-ket is. Arra is fény derült, hogy 1994 óta használok személyi számítgépet, 1995-ben az AOL előfizetőjeként jutottam hozzá legelső e-mailcímemhez, hogy Gyógyegeret körülbelül 1986 óta ismerem, és nem, soha nem értékesítettem zenei cd-t, dvd-t, szoftvert, pláne nem több tízmillió forintos profittal.

Miután ezzel a hihetetlenül súlyos gyanúval kapcsolatban felmerülő összes hatósági kérdésre választ adtam, felmerült még egy, amolyan +1, vagy jokerkérdésként: "Hozzájárulok-e, hogy a kijöjjenek a lakásomra, és kicsit körülnézzenek?" Na ekkor kifagyott a rendszer, állam koppant a térdemen, szemeim elkerekedtek: "Hogy miiiiii? Az én lakásomra? Eztittakkormosthogy?" Természetesen az első meglepődésemen túl, és a hadnagynő válaszát figyelembe véve, igent mondtam, hiszen nekem nincs titkolnivalóm. Gyors időpont-és határidő egyeztetés után kiválasztottuk a szerda délelőtt kilenc órát a látogatásra, mondván, legyünk túl rajta amilyen gyorsan csak lehet.

Közben természetesen többször beszéltem Gyógyegérrel, sőt találkoztunk, majd bowlingozás közben megállapítottuk, hogy tulajdonképpen jót tett velünk bizonyos szempontból a Feljelentőbajnok (no persze a hála sem fog elmaradni....), hiszen felélesztett egy régi haverságot....

No, eljött a szerda reggel, nekem, mint notórius koránkelőnek nem volt gond még elmenni a haverokkal kávézni, sajtófélórát tartani, szóval mire érkeznek a rendőrök, már üzemi hőfokon lesz az agyam...Na persze, ahogy azt én elgondoltam....Már jócskán elmúlt kilenc óra, mikor csörög a telefonom...magántelefonszám...szinte biztos voltam benne, hogy a rendőrségről hívnak, felveszem, lesz ami lesz. Úgy is van, "majd csak délután tudnánk kimenni, mert nincs bent fényképezőgép és technikus a kapitányságon"...ok, várok.

Délután 3 körül cigarettázok kint az erkélyen...látom befordul a rendőrségi Niva az utcába...fasza, lemegyek értük, mert a kaputelefon nem működik... Lemegyek, látom a technikusnak sikerült jó diszkréten a rendőrségi gyakorló+aluminiumtáska+fényképező kombinációban érkezni....Na sebaj, felmegyünk a lakásba, ahol a gyanú szerint a bűnös cselekmények történnek.  Nyilván rohadt nagy csalódás lehetett volna a látvány aki valami ilyesmire számított. Hát nem. Egy árva dohányzóasztalon a kanapé előtt egy magányos laptop, egy hamutartó, öngyújtók, füstölők.... Sehol egy valamirevaló külső dvd-író torony, vagy valami... A technikus körbefényképezte a laptopot becsukott és kinyitott állapotban is, valamint lefényképezte a két asztali DVD lejátszót is (jelzem, az egyik üzemképtelen, ezért ne jelents fel még egyszer!) a tévé mellett, kinyittatták velem a tévé alatti szekrény is, ahol.....ahol....ahol.....na mit találtak? Csomó gyári dobozban leledző gyári DVD-t, cd-t. Igen, elkövettem azt a bűnt, hogy időnként vettem cd-t, DVD-t mindenféle boltokban, és jaj, szegény fejemnek, de még külföldön is! Sőt, már a netről is rendeltem ilyesmit! Kegyelmezzetek! :D

Hogy oldjam egy picit a mindannyiunk számára kétségtelenül rendkívül kellemetlen feszültséget, mondtam a technkus srácnak, hogy "Jó képeket készítsen, hátha valakinek megtetszik a lakás a kapitányságon, ....,...M-ért eladó." Ez megtette a hatását, mindannyian relatíve mosolygósan végeztünk a hivatali procedúrával. Off-record még néhány percet beszélgettünk mindenféle dolgokról, természetesen felmerült a kérdés, hogy tudom-e, hogy ki a feljelentő, és sejtem-e az indokait? Néhány perc csevegés után ők is mentek a dolgukra, majd én is mentem még egy kis GDP-t termelni, ha már a cd-másolás bizniszből nem tudtam több tízmilliós haszonra szert tenni...pedig szívesen hencegnék vele.

Nos, így zárult a feljelentőbajnokság idei első fordulója. Elemzésekkel, véleményekkel valószínűleg ma késő estig, holnap reggelig jelentkezem, addig mindenki gondolja végig, hogy vajon ma, 2009-ben, Magyarországon, bárkit, bármilyen indokkal, vagy akár indok és ok nélkül meg lehet hurcoltatni egy névtelen feljelentés alapján?

Nehéz kérdés ez, kéremszépen.