Nem szeretném, ha álszerénységnek vennétek ami a hajtás után jön. Haterz, downpressors, stay out of property!
Egész őszintén bevallom, nem gondoltam volna, hogy van legalább 10 ember (a kommentek jelenlegi száma alapján), akinek fontos volt Immortalis blogja annyira, hogy klaviatúrát ragadjon, és hozzászóljon, esetleg maradásra buzdítson. Igazán megható, komolyan.
Jut eszembe, múlt héten lett egy éves a blog. Az elmúlt egy esztendőben háromszáztizenvalahány bejegyzés született, kétezerötszázszor kommentáltatok, és közel 50.000 oldalt töltöttetek le. Sokszor bosszankodtam miattatok, hogy azok a postok, amelyek számomra fontosak voltak, benneteket hidegen hagytak; s persze arra is volt példa, hogy oda született sok komment, amit én tartottam kevésbé fontos írásnak.
Sokmindenről beszélgettünk és hallgattunk. Szó volt zenéről, filmről, örömről, bánatról, szeretetről, szerelemről, tartottunk tematikus estéket, politizáltunk (erről még lesz szó), újságokról, illetve azoknak látszó nyomdaipari termékekről polemizáltunk. Komolyan, minden percét élveztem, még azokat is, melyeket igyekeztek egyesek elrontani. Sokfelé eljutottam a magyar blogoszféra berkein belül, nagyszerű blogokat, remek embereket "ismertem meg", akiktől sokmindent tanultam. A teljesség igénye nélkül: paulkemp, nyuszisz, MelloJello, fruschka, V.É.D., nazarene, Mr. Edorwhat, vaffanculo, SMJ, áldottgyermek, cyberparaszt, Vladek, palivec, balazsj; és mindenki, akivel így-vagy úgy kapcsolatba kerültem a blogoláson keresztül...
Előbb mondtam, hogy visszatérek egy pillanatra a politikai vonalhoz. Nem állítom, hogy elfogulatlan voltam bizonyos kérdésekben. Nem állítom, hogy nem dühből írtam néha. Gondolom abban is egyetértünk, hogy kevés kisvárosi blogger mondhatja el magáról, hogy féloldalas fizetett hirdetésben gyalázzák bizonyos politikai körök és egy ezen a blogon megnevezni nem kívánt, hozzájuk lojális sajtótermék a blogíró édesapját (aki egy kisvárosi hetilap főszerkesztője, ebben a minőségében gyalázható nyugodtan, hiszen aki kurvának megy, az nyilván számít rá, hogy néha seggbekúrják), és ami sokkal fontosabb:a családját. Ezt a kérdést -pont a dolgok családi jellege miatt- nem szeretném boncolgatni, úgy vélem, senkinek semmi köze a másik családi dolgaihoz, hiszen ez is egy kétélű fegyver...bármikor előkerülhet a magát feddhetetlennek tartó-vagy annak mutató- újságot íróról, képet viselőről vagy esetleg közeli családtagjáról ez-az...
No, de hagyjuk is ezt a kérdést, mert igazából nem ez vezetett el a tegnapi döntéshez. Az, hogy Immortalist feljelentgetik időnként, hogy megpróbálnak így-úgy borsot törni az orrom alá, különösebben nem érdekel, jókat röhögünk rajta. Viszont vékony jégre téved az, aki mindenhol az ellenséget látja, és lő mindenre, ami mozog.
Sajnos az Immortalis blog áttételesen elkezdett kellemetlenségeket okozni olyan-hozzám közelálló-embereknek, akiknek az égadta egy világon semmi, de semmi közük az Immortalis bloghoz, egyszerűen csak jóban vagyunk, esetleg ismerjük egymást személyesen. Mert az odáig rendben van, hogy nekem a saját cirkuszomért vállalnom kell a felelősséget. De az már nagyon nincs rendben, amikor ártatlan emberkék kerülnek kellemetlen helyzetbe azért, mert egyesek nem viselik el a -igen, néha túlzó- kritikát.
Ezért döntöttem úgy, hogy bezár a bazár. Pedig lenne miről írni. Viszont azt nem tehetem meg, hogy bizonyos kisvárosi témákat tabuként kezelek. Az sem járható út, ha nem kerülöm a kényes témákat, viszont megkötöm a saját kezem, kihagyok bizonyos jelzős szerkezeteket, csak azért, hogy nehogy véletlenül megsértődjenek bizonyos sehonnani bitangok; hiszen az már nem Immortalis lenne, hanem valami lightosított cucc.
Szóval, ide s tova egy hete, hogy kattogok ezen a kérdésen, de nem tudok döntésre jutni. Ezért döntöttem úgy, hogy szavazásra bocsájtom a kérdést, döntsön a nép szava.
Szóval, a kérdés adott, Kedveskéim: mi legyen?
Azt hiszem, eddig ez a legnehezebb a nehéz kérdések közül...