A mai, ombudsmanokkal, személyiségi jogokkal, és általános eltuskósodással terhelt világunkban egyre többször váltanak ki vitát a köztereken, illetve a közösségi terekben elhelyezett vagy elhelyezni szándékozott térfigyelő kamerák léte, illetve azok felvételeinek kezelése. A tapasztalt olvasók már sejthetik, hogy újabb bő lére eresztett puffogás következik, természetesen szigorúan csak a hajtás után.

Előrebocsátom, jelen sorok szerzője nem elfogulatlan a kérdésben: a közelmúltban egy közeli hozzátartozóm lakását fosztották ki enyveskezű rohadt mocsadék férgek ismeretlen tettesek, délután két óra körül, fényes nappal, a belváros közepén. Ha maga a cselekmény  megakadályozása nem is, az elkövetők azonosítása kétségtelenül könnyebbé vált volna, ha van térfigyelő kamera a környéken.
 

Egyébként alapvetően nem ez késztetett írásra, hanem az, hogy a hétvégén ismét úgy nézett ki a város, mintha valami balkáni csorda (nem akarnám bántani a balkáni népeket, inkább) rosszindulatú Shiva istennő-szerűség vonult volna végig az utcákon, s hagyott maga után szeméttelepre emlékeztető tájképet. Tudom, szilveszter volt, meg hosszú hétvége, meg minden. Nem érdekel, ezek csak kifogások. Az érdekel, hogy végre szűnjön meg az, hogy vasárnap reggelenként a piactéren és környékén, valamint a sétálóutcán (találós kérdés: vajon miért kisbetű, egy szó? Válaszokat az izéhírek szerkesztőségébe tessék küldeni.) nem lehet úgy végigmenni, hogy ne találkozzon az ember egynéhány kósza hányással, törött sörösborospálinkás üvegekkel-poharakkal és hasonló személy-és közlekedésbiztonságra egyaránt veszélyes buli-végtermékkel.

Elvileg ennek a városnak van rendőrsége, polgárőrsége, nem? Off, egy pillanatra: Sosem felejtem el: még amikor Székesfehérvárra jártam főiskolára, a buszpályaudvaron eldobtam egy cigarettacsikket. A csikk szinte még le sem ért a földre, ott termett egy fiatal rendőr,  felvetette velem, és elkísért a kukáig, miközben megfenyegetett egy helyszíni bírsággal. Na, azóta nem szemetelek, inkább hurcolom magammal a szemetemet. ON. Igenis itt lenne az ideje, hogy amíg nem talál a város olyan technikai megoldást, mely nem igényel ekkora élőerőt, szánjanak rá néhány percet, hogy az esténként a piactéren és környékén levő vendéglátó-egységekben szórakozó zembereket ráébresszék, hogy a szórakozás nem egyenlő azzal, hogy bemocskoljuk a környezetünket.

Tudom, most mindenki felhördül, hogy nem is, ők nem  szemetelnek, meg különben is, mit képzelek...  Remek. Akkor nyilván őket nem is zavarná, hogy ha a piactéri nagyparkoló,t  a régi paprikamalom előtti kisparkolót, a Duna áruház előtti területet, valamint a  Szent István király út  sétálóutcai részét néhány kamera megfigyelné, ugye? Nem tartanám feleslegesnek a városba be-és kivezető utak, valamint a főbb csomópontok kamerás megfigyelését sem, hiszen a városunkba rossz szándékkal érkező-és innen előbb-utóbb távózó- emberek és járművek könnyebben kiszúrhatóak és megtalálhatóak lennének.

Persze, tudom, hogy egy ilyen rendszer kiépítése nagyon komoly pénzeszközöket igényel, valamint az éves költségei is jelentősek, ráadásul ott vannak a nagyon szigorú adatkezelési szabályozás is, melyeknek szintén meg kell felelni a majdan talán kiépülő rendszernek.

De nézzük a közvetlen előnyöket: bűnmegelőzés. Ugye nem kétséges, hogy ha kellőképpen hangsúlyozva van, hogy Kalocsa belterületén kamerák működnek, kevesebb bűnöző próbál meg itt ügyeskedni, hiszen szignifikánsan nő a lebukás veszélye. Aki pedig mégis megpróbálja, hamar azonosításra kerülhet, ha valamelyik kamera rögzíti. Arról nem beszélve, hogy a belvárosban működik egy börtön is, ahol bármikor megtörténhet egy szökés.... Vagy a 'Fiúnevelő', ahonnan rendszeresek a szökések.

A bűnmegelőzéshez is tartozhatna, de vegyük külön: magán-és közvagyon védelme. Személyes tapasztalatból tudom, hogy rengeteg belvárosi üzlettulajdonosnak és lakosnak megy az agyára (a fent már említett barbárságokon kívül) a rengeteg -szar minőségű- graffiti, valamint a tag-ek áradata. Biztos okozna egy-két szülőnek meglepetést, amikor a rendőrök megjelennének egy dvd-vel, amin a család szemefénye éppen tag-eli a Schöffer Múzeum frissen meszelt falát...

Kíváncsi vagyok, hogy mikor veszi észre végre valamelyik kisvárosi önkormányzati képviselő, politikus, ne adj' I.ten politikus-tanonc, hogy vannak olyan ügyek is a városban, melyek bár kevésbé látványosak (nem lehet kórházkapuban pózolni, város megmentőjeként tetszelegni, vagy esetleg a tűzoltók munkáját akadályozni...), viszont szeretett kisvárosunk élhetőségét, közbiztonságát jelentősen javíthatná. Ja, hogy utána kellene nézni, (eu-s, illetve hazai) pályázatok  után túrni, támogatókat (politikai, anyagi, erkölcsi) felhajtani, úgy általában dolgozni kéne vele...? Hát igen, egy önkormányzati képviselő élete már csak ilyen...lenne, egy picit szerencsésebb történelmi fejlődésű demokráciában.

Addig is, amíg valaki, akinek talán kicsit több lehetőség, vagy hatalom van a kezében, mint nekünk, földi halandóknak, nem tesz valamit, nekünk magunknak kell óvni és védeni a várost, hogy valóban az legyen, ami: egy mosoly Magyarország arcán.


(fotó: Tóth Péter, via Facebook group Kalocsa)