MelloYello, a Proxima blog úrnője remek posztot írt. Ízelítőül:
Hogy mi a gond a nyolcvanasokkal?
Szerintem az, hogy egyre több a lehetőség és egyre jobban felaprózódnak olyan egységek, amiket előző, kinda kisebb/egyszerűbb formájukban szoktunk meg.
Arról lenne itten szó, hogy pl. foglalkozások. Társas szocializálódásunk kezdeti szakaszaiban (ovi, áltsuli) nagyjából ugyanazok a sémák álltak előttünk, mint 10-15 évvel korábban; apa mosdik, anya főz, az olvasókönyben Fiathatszáz, lehetsz OOOOOrvos majd, ügyvéd, tanár, vagy mehetsz mérnöknek, de van még ápolónő, könyvelő (kéremszépen, jelentkezzen már valaki, aki gyermekként könyvelő akart lenni...!), és szép a szakmunkások élete is, fiam. "Nem nekem tanulsz, magadnak tanulsz" - de kinek a kedvéért kellett belépni az örsbe?
Folytatás az eredeti oldalon, itt.
