Folytassuk tematikus esték taggel ellátott sorozatunkat, elérkeztünk az ötödik részhez. Ma kedvenc filmjeim egy-egy apró jelenetével szándékozom mosolyt, szomorúságot, borzongást, netán rettegést csalogatni a kedves néző arcára. Igyekszem kommentárt fűzni -még ha nem is oly szakértőit, mint paulkemp kolléga, vagy nyuszisz kollegina szokott- hozzájuk, hogy a kedves olvasó is értse picit, hogy miért fontos nekem az adott film.
Kezdjük, kedveskéim, ásványvíz, cigi, kávé, redbull, csoki, miegymás, lámpák letekerve....ma ingyen szórakozunk...kattints a tovább gombra...
Mi más is lehetne az első, mint gyermekkorom egyik legmeghatározóbb emléke: a Kis Vuk. melyet Fekete István regénye alapján Dargay Attila vitt vászonra, s tegyük hozzá: méltán lett klasszikus. És hogy miért volt ő az egyik legmeghatározóbb emlék? Hát azért, mert az első ágyacskám fölött-amire már emlékszem- egy hatalmas Vuk plakát volt. Érdekes, hogy harminc év múltán is mikre emlékszik az ember...
Én még ahhoz a generációhoz tartozom, aki ismeri, és értékeli az ilyen remek bábfilmeket, mint a Süsü volt annak idején. Bodrogi, Bergendy....vajon hányan ismerik ezeket a neveket a "mai fiatalok közül"...? Nekem Bodrogi Gyula örökre Süsü marad, és a Bergendy szalon-és tánczenekar örökre belopta magát a szívembe...Remélem sokan vagyunk ezzel így.
És ha már Bergendy: nem mehetek el szó nélkül e mellett az egykori remek műsor mellett, melyet a fél-ha nem az egész-ország nézett, s titokban tipegte az ott látott lépéseket... "A tánc maga az élet. Aki egyenes gerinccel táncol, egyenes gerinccel sétálhat az utcán is", mondta boldogult Tóth Feri bácsi, a nagytudású népművelő.
Talán először a Jugó Egy-en láttam ezt a filmet, szigorúan szerbhorvát szinkronnal... Főszerepben Steve Mc Queen, és a híres-hírhedt autós jelenet a '68-ban forgatott Bullit című filmből, mely később ezen kategóriában a leghíresebbé vált.
Christine-t, az 1958-as Plymouth Fury-t először könyvben olvastam egy még a háború előtti Jugoszláviában töltött családi nyaraláson. Már akkor a frászt hozta rám, de amikor filmen láttam Arnie Cunningham kalandjait a vörösbe öltözött detroiti acélnémberrel....
És ha előbb azt írtam, hogy a frászt hozta rám Christine, akkor mit lehet mondani arra, hogy a félőrült Jack Nicholson eszelős tekintettel belekúrja a baltát az ajtóba? Semmit. A Ragyogás gyermekkorom átrettegett éjszakáinak ágyazott meg.
Az egész sorozatból ez tetszett a legjobban: A birodalom visszavág. Hihetetlen, még ma is megállják a helyüket az eredeti filmben alkalmazott felvételek....és az a hangulat... A sorozat zenéje külön értekezést érdemelne, de addig is: "May the Force be with you."
Schindler listája. Szó nélkül hömpölyögtek ki az emberek a moziból. Ma sajnos nem így lenne, azt hiszem.
A Ben Hur ezen 1959-es változata az a film, amit bármikor csont nélkül végig tudok nézni, és a harciszekér-verseny....lenyűgöző!
Szállóigévé nemesült alpári kiszólások aranybányája, hogy basznád meg aztat a narkós kurva anyádat , te másodosztályú geci, gondolom ezzel egyetért a kedves olvasó, ráadásul a zenéje is hihetetlen...kár hogy ezeket az édesbús balkáni melódiákba oltott történeteket csak mi, balkáni népek értjük...
Hm...most látom, hogy már 10 filmnél tartunk...Azt hiszem, mára ennyi elég lesz, nektek is, nekem is.
Remélem jól éreztétek magatokat. Jóéjt.
