A hajtás után található történetet most találtam az nemzetisport.hu-n, teljes terjedelmében itt találjátok. A tanulságot mindenki vonja le magának.

A futballtörténelem alighanem legelképesztőbb mérkőzését 1914 karácsonyán játszotta a Királyi Walesi Lövészek 2. Zászlóalja és a franciaországi Frélinghien városánál velük szemben elhelyezkedő 6. Porosz Vadászzászlóalj – történetük a humanizmus egy ritka pillanata volt a milliókat értelmetlenül elemésztő „nagy háborúban”.

A két, egymással szemben magát beásó zászlóalj közül a németeknek támadt az a gondolata, hogy karácsonykor le kellene állni a harccal – innen pedig adjuk át a szót C. I. Stockwell kapitánynak, aki a walesiek magas rangú tisztje volt.

„Életem legkülönösebb karácsonya volt… Délután fél kettő körül elmentünk a fedezékekbe, hogy elköltsük a karácsonyi ebédet. Reggel köd volt, erős fagy. A németek átkiabáltak valamit, de szigorúan megtiltották nekünk, hogy barátkozzunk az ellenséggel. Egy őrmester futott hozzám, hogy felszállt a köd, és német tisztek állnak a senki földjén, fegyvertelenül. Azt kiabálták: „Ne lőjetek, ma nem akarunk harcolni! Küldünk nektek egy kis sört!” Átgurítottak egy hordót.”

Így kezdődött. Stockwell megparancsolta az embereinek, hogy ne lőjenek a németekre, és az angolok is ajándékokat küldtek a lövészárkokba. Az egységek a délutánt dalok éneklésével és ünnepléssel töltötték. Egy lövést sem adtak le másnap reggelig. Hódolhattak közös szenvedélyüknek – a labdarúgásnak.

Emléklap az 1914-es esemény tiszteletére

„Életemben nem volt még ilyen emlékezetes karácsonyom. Egy lövés sem dördült el, a katonák énekeltek és barátkoztak. Még egy gyors focimeccs is volt, miután kialakítottunk egy pályát a lövészárkaink mögött! A németek átjöttek, hogy eltemessék egy mesterlövészüket, a mieink segítettek nekik. Este együtt vacsoráztunk, cserélgettük a dolgainkat. A németek kivilágították a lövészárkokat. Elképesztő, hogy ezekre az emberekre lőttünk folyamatosan az elmúlt hetekben. Sose hittem volna, hogy a senki földjén rázok kezet a németekkel karácsony napján, és szerintem ti sem. Valami talán mégis lehet a karácsony szellemében…” – írta egy fiatal frontharcos szüleinek címzett levelében. Az illető nem nevezte meg magát, a boríték pedig eltűnt, de az eredeti levél (amely csak 2006-ban került elő, és forintban milliós összegért kelt el) az egyik legelképesztőbb dokumentuma az 1914-es karácsonyi fegyverszünetnek.

 

Az utódok pedig nem felejtettek: a fegyvernyugvás 90. évfordulójára a két egység mai utódai ismét megmérkőztek. A meccset Miles Stockwell őrnagy szervezte, az első világháborús beszámolót író C. I. Stockwell kapitány unokája. A két csapat egy márvány emléklapot helyezett el tisztelete jeléül a fegyvernyugvásnak helyet adó területen, majd megmérkőzött: a németek nyertek 2–1-re.

 

Hogy mi volt az 1914-es meccs eredménye? Ezt senki sem tudja biztosan. De nem is ez számított. És hogy mi történt másnap reggel? 8.30-kor az angolok felhúztak egy zászlót, „Boldog Karácsonyt!” felirattal. A németek egy „Köszönjük!” zászlóval válaszoltak. Stockwell kapitány háromszor elsütötte a fegyverét a levegőbe.

 

A háború folytatódott.

 

Stockwell kapitány élőben beszél, itt.