Olvasom a csepeli kettős gyilkosságról szóló cikkeket, publicisztikákat, s egyre inkább elkeseredek. Tényleg ide jutottunk? Tényleg itt tart a magyar sajtó? Szokásommal ellentétben megnéztem a Népszabadság, Népszava, valamint a Magyar Hírlap és Magyar Nemzet néven futó, egykor szebb napokat megélt sajtótermékeket, és valamit nagyon nem értek.
Túlzottan nem feszegetném a Népszava és a Népszabadság írásait, szerintem aránylag korrektül számolnak be a tragédiáról, nem elhallgatva, hogy a szereplőknek mszp-s kötődésük volt.
Ami viszont megdöbbent, és elszomorít, az az, hogy a jobboldali sajtótermékek még ezen esemény kapcsán is politikai haszonszerzésre törekszenek, nem tisztelnek se élőket, se holtakat. Hadd idézzem egy-két főcímüket: "Véres Csepel, vörös terror", "Csepeli kivégzés: a társtettes és az egyik áldozat is MSZP-s", "Vörös Csepel".
Torkos Matild, Körmendy Zsuzsa és társtetteseik kórusban gyalázzák az elhunytakat, és a tetteseket, mintegy egyenlőségjelet téve elkövető és áldozat közt, akiknek gyakorlatilag nincs is más bűnük, mint az, hogy a regnáló kormánypárttal kapcsolatba lehet hozni őket.
Egy dolgot felejtettek el a nagy köpködésben:
Takács József, Papp László, nyugodjatok békében!
