Ahogy egyre jobban kezd tele lenni a mezei blogger (bloggera leocodon) fasza hócipője az emberi pitiánerséggel, szánalmassággal, rosszindulattal; úgy egyre inkább kezdem belátni, hogy drága szüleimnek igaza volt akkor, amikor azt mondták: "...addig jó, amíg gyerek vagy!". Persze akkoriban még véletlen sem adtam volna nekik igazat, de kénytelen vagyok belátni: kiskölyökként tényleg jobb volt.
És ha belegondolok, hát tényleg. A csajda-kertben csavarogtunk, az óvodában harcoltunk a "villamosért", később a dühöngő használatának jogáért vívtunk sokszor szó szerint vérre menő tengócsatákat (ki tud tengózni?) az idősebbekkel, vagy esetleg később magunkra omló házat építettünk építési törmelékből...
Csak 3-4 csatorna jött a tévén, abból kettő magyar, kettő jugoszláv, hétfőnként nem volt adás... De érdekes módon, többet fel tudok idézni a nyolcvanas évek tévéműsoraiból, mint a mai kereskedelmi csatornák adásaiból...No, de nem azért gyűltünk össze Kedveskéim, hogy azon siránkozzunk, hogy régebben mennyivel jobb műsorok voltak, hanem azért, hogy felidézzük ezeket.
Remélem, az erre fogékony olvasóknak -és szeretném hinni, hogy ők vannak többen, nem a féltudásúak- szerzek pár percet a következő videókkal. Lámpákat leoltani, helyezzétek magatokat kényelembe...s gyertek velem, vissza azokba az áldott, békés nyolcvanas évekbe...
Osvaldo Cavandoli remekműve: La Linea (Menő Manó, 1. rész)
Azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni: Muppet Show, Mahna-mahna song.
A Szezám Utca sztárjai: Grover és Stevie Wonder
ZsebTV-Híradó
Égből pottyant mesék: A pöttyös labda
"Cimbora" főcímdal
Cicavízió-Futrinka utca
Mazsola és Tádé
Esti mese főcím (az újféle)
Bob és Bobek
Magyar népmesék: A kis Gömbőc (khm...különös aktualitása van, ugyebár...)
És végezetül kedvenc természetfilmem főcíme következik. Tessék picit odafigyelni a dal mondanivalójára.
Másfélmillió lépés Magyarországon (főcím)
Köszönöm, hogy ma este is velem tartottak, kellemes, békés hétvégét mindenkinek!