Tematikus esték című sorozatunkban ma ismét visszakanyarodunk a gyökerekhez (nem, nem azokra a gyökerekre gondolok), és néhány -boldogult ifjúkoromat idéző- rock-klasszikust fogunk meghallgatni, melyek számomra meghatározó zenei élmények, impulzusok voltak. Hangfalágyúk bevetésre készek, gitárpuskák a célpontra néznek...a hajtás után!
Hát akkor let's get ready to rumbbbbllllleeeeee!
AC/DC - Thunderstruck
(ők voltak az első igazi világsztárok, akiket élőben láthattam a népstadionban)
Metallica - Enter Sandman
(A dupla fekete lemez -szigorúan bakeliten- lenyűgöző volt...)
Faith No More - Diggin' the Grave
(Székesfehérvár, Kodolányi Kollégium, C épület...már lebontották, de ha el tudta volna mesélni, hogy mik történtek ott erre a dalra... )
Barbaro - Kerek a szőlő...
(Ha esetleg valaki tudja, hogy lehetne megszerezni az első albumot, jelezze! Amúgy: barbaro.hu, igazán érdemes meglátogatni, ha valaki kattan erre a zenére. Vagy ettől a zenétől...)
Edda Művek - Néma völgy (Pataky-mentes...)
(Tudom, tudom, hogy ma ez vérciki, de ez nekem akkor, a nyolcvanas években tetszett. Mentségemre szóljon, hogy még gyermek voltam. )
Motörhead - Ace of Spades
(Ennél sújtósabb rákenról' nem létezik autózáshoz...jó kis mérges rotyogás... Nem mellesleg respekt és tisztelet Lemmynek, szimplán csak ahhoz, hogy egyáltalán még életben van...)
Van Halen - Jump
(Igaz, a Van Halen nem az a kőkemény rockzene, viszont mindig jókedvre derít: férfiak hosszú hajjal, és cicanadrágban...Vicces. Ellenben EVH-nek köszönhetjük a tapping-technika elterjedését. Köszönet, Eddie!)
Iron Maiden - Run to the Hills
(Azért nem lehet szar, hogy az ember a saját turnérepülőjét vezetheti...és hogy százezrek tudnak a páratlan ritmikájú dalaira csápolni...)
Kiss - God gave Rock'n'Roll to you
(Mi mást mondhatnék: igazuk van, a rákenról a Isten (Allah, Buddha, Jehova, Haile Selassie, stb) ajándéka, hogy még jobban érezzük magunkat itt a földön!)
Alice Cooper - Poison
(a kedvenc sorom: "I wanna hurt you just to hear you screaming my name"...)
Búcsúzóul jöjjön egy dal, mely Immortalis egyik legnagyobb személyes kedvence, amihez nem mellesleg rengeteg kellemes zenei, zenekari élmény társult emlékeimben. Fogadjátok szeretettel. (és ha nem tetszik, hát legalább megértéssel)
Toto - Hold the Line
(Ehhez különösebben nincs mit hozzátennem... a dal, a zenészek, minden önmagáért beszél.)
Köszönöm a figyelmet.