Ezeket a képeket a volt szovjet bázis területén lőttem. A természet visszafoglalja ami az övé. Azért kár, hogy nem mentünk meg ezt-azt. Még akkor is, ha az elnyomó hatalom építette.
És végül személyes kedvencem:
A rettenthetetlen orosz katona, üveglapokból kirakva. Ebben az alkotásban benne van minden: szigorú, de mégis törékeny.
Post Scriptum (gy.k.:utóirat): Akinek van bármilyen felvétele azokból az időkből, amikor még működött a bázis, kérem, ne habozzon kapcsolatba lépni velem! Kommentben, privát üzenetben! Előre is köszönöm!
Üdvözli Önöket, az Önök rejtélyes bloggere -hogy kedvenc fidelitas-elnökömet idézzem-:
Immortalis