Egy héttel ezelőtt feltettem egy találós kérdést, melyre -sajnos- kevesebb válasz érkezett, mint én szerettem volna. Annyi baj legyen. Kevesen vagyunk, de elegen, nemdebár?

Nos, hogy is hangzott a kérdés? "Vajon honnan származnak az alábbi idézetek?"

"Akarjuk a népnek helyzetéből folyó művelését előmozdítani."

"Akarjuk a keresztény társadalom alapjait támogatni."

"Ápolni akarjuk a törvényes tekintély iránti tiszteletet."

"Ismereteket akarunk közleni, melyeknek a családapa, a polgár, az elüljáró, a gazda, a nép barátja hasznát veheti."

A helyes válasz: a fenti idézetek 1878. február 20-án, a Kalocsai Néplap első, úgynevezett mutatványszámának "szerkesztőségi disclaimer"-e, ahogy ezt SMJ kolléga találóan megfogalmazta. És ezzel el is jutottunk az eredményhirdetéshez: mivel három darab megfejtés érkezett, s ebből kettő tökéletes volt, úgy döntöttem, hogy mindhárman győztessé nyilváníttatnak, s megkapják szerény anyagi-de annál nagyobb eszmei értékkel bíró nyereményüket, egy-egy darab "immortalis.blog.hu - Nehéz kérdések" polót. És a nyertesek: MelloJello, SMJ, és végül, de természetesen nem utolsósorban lost (vigaszágon:P).

S, hogy miért tettem fel ezeket a kérdéseket? Vajon mi maradt az alapító atyák elképzeléseiből, ha kezünkbe veszünk egy mai Kalocsai Néplapot, és egy százhúsz évvel ezelőtti példányt. Vajon mit sikerült átemelni, megőrizni abból a szellemiségből, mely akkoriban körüllengte az újságot.

Vegyük számba: "Akarjuk a népnek helyzetéből folyó művelését előmozdítani". Ez eléggé nehezen megfogható dolog 2008-ban... hiába a kiállításmegnyitókról közölt írások, a kisváros-és környéke kitűnő tanulói rovat, valahogy mégis úgy érzem, hogy ezek megmaradnak a kötelező ujjgyakorlat szintjén, s igazából nincs hozzáadott érték. Ki emlékszik már arra, amikor több héten keresztül közölték a Dömös katasztrófáját... Az igazi népművelés volt-szerintem.

"Akarjuk a keresztény társadalom alapjait előmozdítani." Hát, ez nehéz ügy. Főleg abban az ezeréves városban, ahol holmi "gyüttmönt"-ök igyekeznek megmondani a tutit egyházi kérdésekben. Ahol a magát kereszténynek és demokratának hazudó szélsőséges párt elnöke szökőévente egyszer jelenik meg választókerületében, s akkor is csak a hozzá hű sajtóval áll szóba.  Vagy ahol az érsek Prohászka Ottokárt emlegeti karácsonyi üdvözletében. Így nehéz a keresztény társadalom alapjait előmozdítani-s fogadjuk el, hogy ezt a célt teljesen elvesztette a Néplap.

"Ápolni akarjuk a törvényes tekintély iránti tiszteletet." Efelől nincs kétségem, hogy a Kalocsai Néplap a törvényes rend iránt elkötelezett, s jogkövető magatartásból példát mutat -még ha néha tévesztenek is-, de legalább igyekeznek rámutatni bizonyos visszásságokra.

"Ismereteket akarunk közleni, melyeknek a családapa, a polgár, az elüljáró, a gazda, a nép barátja hasznát veheti." Hát igen. Ezek lennének az ismérvei a jó újságnak. Ismereteket közöl, melyeknek az olvasó hasznát veszi.  Ismereteket, melyeket az olvasó befogad, rendszerez, feldolgoz, s talán valamikor a jövőben még hasznára is válik.  Kérdés, hogy az olvasó vajon akar-e egyáltalán még befogadni-rendszerezni-feldolgozni, vagy inkább a kész választ választja, hogy még véletlen se kelljen gondolkodni?

Vajon az olvasó szerint jó újság a Kalocsai Néplap? Mit szeretnek-gyűlölnek benne? 

Nehéz kérdések ezek? Kéremszépen....