Nos, eme ötszörösen alliteráló cím után, amolyan in medias res alapon vágjunk is bele a közepébe. Mielőtt azonban nekilódulunk, hogy felhabzsoljuk az előttünk álló karakterhalmazt, tisztázzunk pár dolgot. A szerző -én, én, én, azaz Immortalis- nem keveset közlekedik szeretett kisvárosunkban, Kalocsán. Közlekedési eszközként elsősorban az autót használom, ha tehetem, akkor a robogómat, és nagyon ritkán én is biciklire ülök. Kábé szökőévente.

Kalocsát kevésbé ismerő ismerőseimnek előszeretettel mesélem, hogy városunk milyen jól kiépített kerékpárút-hálózattal rendelkezik, s ők sokszor irigykedve tekintenek a kalocsai kerékpárosok lehetőségeire. Mely lehetőségek bár elmaradnak mondjuk a holland bringásokétól-ahol most épp kerékpároknak építenek "autópályát"-, viszont klasszisokkal jobbak, mint sok magyar város bringásaié.

Negyvenszállás és Bátya, valamint a kalocsai dunapart felől külön kerékpárút várja az erre érkezőket, a város főbb ütőerei mellett kis kapillárisokként húzódnak a kiépített, aránylag jó minőségű kerékpárutak, melyek összesített hosszára vonatkozó adatot nem találtam, de szerintem alaphangon is legalább 15 kilométernyi kiépített kerékpárút várja a hozzánk érkező bringásokat (most ne térjünk ki az EuroVelo 6-os útra...), ami szerintem egy 17-18 ezres kisvárosban igenis nagy szó.

Szóval, szerény véleményem szerint Kalocsa amolyan kerékpáros-paradicsom is lehetne. Lehetne, mondom. És hogy mi indokolja a feltételes módot? Néhány apróság, ami csak elsőre tűnik apróságnak, de szerintem megkeseríti a kisvárosi közlekedők életét. És hogy mik ezek az "apróságok"? A hajtás után kiderül.

Az első és -szerintem- legfontosabb dolog: a kerékpárutak és autóutak találkozásainál az elsőbbségadás kérdése. Mert ugyebár majd' az összes kerékpárút-autóút kereszteződésben az default helyzet, hogy a kerékpárral érkező közlekedőnek elsőbbsége van. Ez azokon a helyeken természetesen nem okoz problémát, ahol a kereszteződésjól belátható, hiszen itt az autót vezető -ideális esetben- könnyedén észreveheti a drótszamáron érkező Sancho Panza-t, így el lehet kerülni a fizikai érintkezést a járművek közt.

De sajnálatos módon van a városban néhány olyan kereszteződés, ahol egyszerűen fizikailag lehetetlen elsőbbséget adni a biciklistának úgy, hogy ne szabálytalankodjon az autós.Hogy miről beszélek? Hát például a Hajós Alfréd utca és a Foktői út találkozásáról. A Hajós Alfréd felől érkezve eljutok a kereszteződésig, ahol elsőbbségadás-kötelező (csúcsára állított, fehér színű, piros szegélyes mackósajt, gyengébbek kedvéért) közlekedési jelzőtábla figyelmeztet arra, hogy kerékpárút keresztezi az utamat. Természetesen fokozott figyelemmel közelítem meg a kereszteződést, ahogy kell. Nézek balra...és nem látok semmit, mert a bal oldali ház előtt található óriásbukszus pont betakarja a kerékpárút kereszteződés előtti szakaszát. A jobb oldalra nézve az -amúgy általam igen kedvelt- utcanév-és irányjelző tábla takarja el a kilátást.
Nagyobb térképre váltás Ahhoz, hogy lássam, hogy érkezik-e valaki, be kell gurulnom a kereszteződésbe, ami viszont azt jelenti, hogy az érkező baltaarcú anyu-apu simán át fog borulni a motorháztetőmön, hiszen az ő alapbeállítása meg az, hogy rohadjon meg az autós, csak nem képzeli, hogy fékezek, álljon meg ő. Ezzel persze nincs is semmi baj, de az az egy dolog biztos, hogy az ilyen találkozásból, ahogy egy 1.400 kilós, vaslemezek által védett test, és egy max 100 kilós, rongyokba bugyolált test találkozásából nem az autós kerül ki vesztesen.

Ez a szituácó -mármint a beláthatatan kereszteződés megközelítése- még két másik helyen jelent szerintem komoly veszélyt: a Martinovics Ignác utca és a Kossuth Lajos utcák találkozásánál (gy.k.rendőrségnél), a Kossuthon a belváros felől érkező bringásokat nem láthatom a jobb oldalon található fasor miatt, ergo megint be kell gurulnom a kereszteződésbe, ahol az előző bekezdésben vázolt veszélyeknek kell kitennem a kerékpárost, és magamat is.  Ugyanez a helyzet a Vigadó utca és a Kinizsi Pál utcáknál is, ahol bár a Vigadó utcán érkezve az "állj, elsőbbségadás kötelező" tábla megállásra szólít fel, de sajnos  a felfestett vonalnál történő megálláskor hiába tekintek jobbra erősen, csak a hetvenes-nyolcvanas évekből származó, futórózsával befuttatott szocreál-designos kerítés zárja a látómezőt. A szituációt már kétszer is vázoltam: be kell gurulnom a kereszteződésbe, hogy lássam az érkező bringást. És ha már begurultam a kereszteződésbe, onnantól kezdve már maximum töredék-ezredmásodperceim vannak, hogy elkerüljek egy esetleges balesetet.

De, hogy ne mondhassátok, hogy "Na, köcsög immortalis megint csak puffog összevissza...", megoldást is javasolnék: Az illetékess hatóságoknak -rendőrség, önkormányzat- meg kéne tekinteni az összes ilyen necces kereszteződést, és vagy módosítani a közlekedés rendjén picit, vagy eltávolítani azokat az akadályokat, melyek potenciális balesetveszélyt okozhatnak.

Nos, aki azt hitte, hogy vége is van ennek a postnak, ne örüljön, folytatom.

A következő bringás-hüppögésem: ez a jelenség elsősorban szerdánként és szombatonként jelenik meg fokozottabb koncentrációban a városban, de gyakorlatilag időtől és tértől függetlenül előfordulhat bármelyikünkkel. Tegye fel a kezét az az olvasó, akivel még nem fordult elő a következő eset kisvárosi közlekedése során.

A szituáció, konkrét helyszínnel: T-kereszteződés, Városház utca és a Hunyadi János utcák találkozása. (közkeletűbb nevén Szolgáltatóház-Börtön kereszteződés) A Városház utcán a stoptábla -és a forgalom- megállásra szólít fel. Várok a stoptábla vonalában, próbálok balra figyelni, hogy lássam az onnan érkezőket (mondanom sem kell, hogy szintén fasor zavarja a kilátást),és folytathassm az utamat jobbra. Oké, autó-motor-bicikli-busz-ufó elmegy balról, indulhatok...azaz indulhatnék, ha a kibaszott biciklista közben nem slisszolt volna be mellém az autóm jobb oldalára, ahol egyrészt nem számítok rá, másrészt kívül esik a tükreim által belátott területen, harmadrészt roppant szabálytalan. Az autó működéséből kifolyólag egy kis ívű jobbra kikanyarodásnál az autó jobb oldalánál levő tér szűkül fordulás közben, ezzel remek lehetőséget teremtve arra, hogy elsodorjam a mellém lopakodott cekkerekkel felmálházott kerékpárost. Arra amúgy rájöttem az közlekedésben töltött évek folyamán, hogy ez miért van. A mögöttem érkező kerékpáros néni-bácsi (általában ez a szitu idősebb bringásokkal történik, no offense) kiszúrja a kocsi és a padka közt található cca. 40-60 cm-es rést, és mivel fékezni-lábat lerakni-megállni sokkal nehezebb mint tekerni, netán álló helyzetből újra lendületet, egyensúlyt szerezni, így azon van, hogy megspórolja ezt a rendkívüli bonyolultsági fokú manővert, és a lehetőségeihez képest gyorsan elslisszoljon  mellettem. Az, hogy közben az életét kockáztatja, nem számít, mert "úgyis az autós a hibás".

Megoldási javaslatom? Van. Ide nem kell hatóság, önkormányzat, semmi. A bringás értse meg, hogy ez tényleg iszonyat veszélyes. Jobban jár, ha besorol mögém szépen, mert különben azt kockáztatja, hogy kivasalja a kanyarodó autó jobb hátsó kereke.

A harmadik parám a bicajosokkal: az, amikor a bringás egy szempillantás alatt átlényegül pszeudo-gyalogossá. Ez akkor szokott velük előfordulni, amikor az előttem karikázó kerékpáros elérve a kijelölt gyalogátkelőhelyet úgy dönt, hogy ő innentől kezdve gyalogos, és átvág előttem a zebrán, természetesen mindenféle irányjelzés, lassítás, bármilyen ráutaló magatartás nélkül. (ez a helyzet előfordulhat lámpával védett kereszteződéseknél, sima mezei zebráknál (képzavar, tudom), ne adj' I.ten bármilyen-az utca 'tufelin' található- vendéglátó egységnél. Az ilyen esetek sem garantálják azt, hogy a bringás hosszú életű lesz. Nem mellesleg a sétálóutcán bringázókkal-robogózokkal is elbeszélgetnék a közlekedési rendőrök helyében, különös tekintette azokra, akik mindenféle lassítás, körülnézés nélkül vágódnak ki az ember elé a sétálóutcából-ami, ahogy a neve is mutatja, elsősorban gyalogosoknak van kitalálva.

Én szóltam előre, hogy ez egy hosszú post lesz. Azoknak, akiknek ebből a karaktertengerből csak az jött le, hogy haragszom a biciklisekre, javaslom, hogy takarodjanak vissza általános iskolába (hátha megtanulják a média-médium különbségét végre...), és gyakorolják a szövegértést még pár évig. A többiek remélem éreztek némi jobbító szándékot is az írásomban, hiszen alapvetően azért ragadtam klaviatúrát, hogy felhívjam a közlekedők -és talán egy-két dologban az illetékesek- figyelmét, hogy érdemes lenne egy picit odafigyelnünk egymásra, a közlekedésben is.

Ha csak azt elérte ez a post, hogy egy-két autós és néhány bringás kicsit jobban odafigyel a fentebb vázolt helyzetekben, már megérte megírni. Mert egy dolgot ne felejtsetek el, kedves olvasóim.

A legnagyobb érték az ember. Kár lenne összetörni.