Gondolom visszatérő olvasóim számára feltűnt, hogy még önmagamhoz képest is elhanyagoltam a blogot, nem írtam új postot, nem nagyon kommenteltem, úgy általában véve eltűntem. Ezt betudhatnánk a karácsonyi-szilveszteri ünneprengetegnek is, de be kell, hogy valljam, nem így volt.
A valóság az, hogy kicsit (na jó, nagyon) belerúgtak a lelkembe, s az ilyet az önök hűséges bloggere nagyon nehezen viseli: "sötét szoba-ásványvíz" kúrára vonultam. Nem akarok akartam tudomást venni a világról-és azt sem akartam, hogy a világ tudomást vegyen rólam.
Nyuszisz kolleganőnek tűnt fel, hogy kicsit off vagyok, s javasolta, írjak egy postot. Bár rengeteg dolog történt mostanában, sok fotós postra van már anyagom, és ráadásul az országos illetve a kisvárosi közélet illetve sajtó is szolgáltatott bőséggel írnivalót, egész egyszerűen nincs kedvem most velük foglalkozni. Egy-két napon belül viszont nekilátok, ígérem, post-dömping lesz, csak győzzétek olvasni-kommentálni.
Addig is, amolyan áthidaló megoldásként fogadjátok szeretettel a hetedik részét "tematikus esték" sorozatunknak. És bocsássatok meg, ha ma nem túl vidám, hanem inkább szomorú, ne adj' Isten dühös dalok kerülnek terítékre. Azért remélem mindenki talál magának valót.
Folytatás a hajtás után.